Audrina's life - Prológus
Az
egész történetem négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor apa elment egy
másik nővel.(aki idősebb, mint az ötvenhárom éves nagymamám, már ez
elég fura) Egyedül maradtam anyával, az öcsémmel és a nagyszüleimmel,
akik a szomszédban laknak. egy év múlva anyukám hivatalosan is elvált
apámtól. Ez teljesen felborította az addigi világomat. Mikor még kicsi
voltam, apa minden nap hazajött, aztán elvesztette az állását és el
kellett mennie másik munkahelyet keresni. Csak hetelős munkahelyet
talált, tehát hétvégén járt csak haza. Ezt még nagyjából
megemésztettem… Na, nem is ez a lényeg. Rá kellet jönnöm, hogy az az
ember, akit eddig a világ legjobb apukájának hittem, aki kislány
koromban a vállán cipelt és babaházat épített nekem, egy szempillantás
alatt köddé vált. A válás után – mint már mondtam – anyával maradtunk.
Mivel a bíróság megadta a láthatási jogot, apám kéthetente jött. Aztán
ez egyre kevesebb lett, először három-, majd négyhetente, aztán csak
havonta majd kéthavonta… Végül volt olyan időszak, amikor nem is
hívott, nem is beszéltünk vagy fél évig, de ma már három éve egyáltalán
nem keres. Az anyjáról ne is beszéljünk! Nekem ő már nem a
nagymamám!
Igazából, már nem is érdekel,
megszoktam, hogy nincs itt. Egy új élet kezdődött, amiben három,
illetve öt szereplő van jelen: anyukám, az öcsém, a nagyszüleim és én.
Anyukám,
Mary. Magas, barna, rövid hajú, kékszemű és kicsit telt alkatú. Az az
igazság, hogy semmi különleges nincs benne, olyan, mint minden más
anya, akár egy mozifilmben. A helyiek azt mondják, nagyon hasonlítok
rá. Az öcsém, Cameron (nekünk csak Cam). Hogy is mondjam? Tipikus szőke
herceg. Még csak tizennégy éves, de már tapadnak rá a csajok. Nem is
csoda! Jóképű, magas, szőke, kékszemű és még rendes is tud lenni, ha
nagyon akar. Igen kedves, jófiú, anyuci pici fia, akinek mindent szabad
és ezt sokszor ki is használja.. Ilyenkor nagyon utálom. Én vagyok a
nagyobb, ezért általában én kapok fejmosást, ha valami balul sül el
otthon. Emellett akaratos fickó. Ha egyszer valamibe belekezd, azt
véghez is viszi.
A nagyim Brenda, aki
alacsonyabb, mint anya, de hasonlóan néz ki, csak már őszül. Remekül
tud főzni, amit nyaranként igyekszem elsajátítani kisebb- nagyobb . A
nagypapám Louis pedig kész ezermester, mindent megcsinál, ami a ház
körüli dolgokat illeti. Végül pedig, én Audrina vagyok, de mindenki
csak Audrey-nak hív. Nem vagyok túl magas, nem vagyok vékony,
sötétszőke hajam szőke melírcsíkokkal van díszítve és kék szememet
anyától örököltem –sajnos a rossz látásomat is – szemüveget is viselek
minden nap. Imádok rajzolni, énekelni és beszélgetni a barátnőimmel,
na, meg a neten lógni és olvasgatni.
Egy
hatalmas, almazöld színű, emeletes házban lakunk egy kisvárosban,
Mayville-ben. Nem túl nagy város, de szerintem barátságos. A
hegyek-valójában dombok – egész szép látványt nyújtanak, emiatt sok
művészlélek lel errefelé otthonra. Fiatalok számára kicsit unalmas
lakóhely, mert kevés a szórakozóhely, nincs egy kis zug, ahova a
fiatalság be tud tömörülni délutánonként. Rony kis étterme az egyetlen
„társasági hely”, ahol a gimi kevésbé népszerű diákjai – tehát a suli
nagy része – beülnek suli után. Két iskola található a városkában. Egy
általános iskola és egy gimi. Akad még egy kis pláza, ahová a
gimi „krémje” minden délután ellátogat. Akad még egy kis mozi és
egy-két bolt is. Én viszont a Caffé bro’s-t részesítem előnyben, a
legjobb beülős, beszélgetős hely a környékünkön. Mivel nem nagy a
választék, a sok rossz közül a legjobbat kell kiválasztani, nem igaz?
Nem túl sok vendég jár be, de nem is kong az ürességtől. Épp megfelel
egy délutáni ücsörgéshez és a kávéjuk is nagyon finom. A legnyugisabb
hely a városban, na meg persze az sem hátrány, hogy a kis plázaimádó
„hölgyek” nem kifejezettem imádják. Nos, mi egy kis mellékutcában
lakunk, közel a központhoz. Takaros kis utca, nincs nagy forgalom. Pár
ház akad csak és azok lakói is inkább öregek. A szomszédjaink is idős
házaspárok, akikhez csak nyáron látogatnak el az unokák. A házak nem
épültek túl messze egymástól, így néha azt érzi az ember, hogy
fojtogatják. Kedves nénik és bácsik sokasága, akik mindig megjegyzik,
hogy mennyit nőttem, vagy épp milyen szép vagyok, ám ezért nem
hibáztatom őket.
Az egyik legjobb barátnőm egy
utcára lakik tőlünk, úgyhogy nagy mákom van vele. Ő Becca. Már kiskorom
óta ismerem. Tény, nem voltunk mindig kebelbarátnők, de ez mostanra
változott. Órákon át képesek vagyunk beszélgetni, de mindenféle
összefüggéstelen dologról, na meg az ideálokról, leendő férjeinkről. De
róla még később mesélek.
A házunk ”L”- alakú,
almazöld színű, mellette egy nagy udvar található, ahol két gyönyörű
Cane Corso kutya szaladgál és teszi tönkre a virágoskertet napi
rendszerességgel, amit anyu nem éppen díjaz, gondolom. A földszinten
van a nappali, a konyha, ami egybe van az ebédlővel, anyu irodája és az
előszoba, ami elég tágas. Az emeletre egy falépcső vezet fel. A
tetőtérben három szoba és egy közlekedő plusz egy kis sarok van, ahol
az iskolai cuccainkat tároljuk, plusz a fürdő, amiért minden reggel
harc folyik. Ahogy felérünk, a közlekedőben megpillanthatunk három
fotelt és egy tévét, na meg három ajtót: kettőt balról és egyet majdnem
szemben. A balról lévő két szoba Cameroné és az enyém, amelyek előtt
egy erkély is van, anyáé pedig a harmadik. Jobbra a fürdő, mellette
pedig a „tanulósarok lett kialakítva. Utóbbi nem nagy szám, mivel két
íróasztalból és egy szekrényből áll az egész. Ezen kívül még van egy
szint, ami csak az én birodalmam. A padlásom, a menedékem. Egy kis
helyiség van kialakítva egy csomó párnával, amik hatalmasak, és egy pár
kisebbel és képpel, amiket én készítettem. Ezek főleg ruhákat
ábrázolnak, csak egy-két tájkép van köztük.
A
szobám a másik fő „törzshelyem”. Az ajtón belépve szemben egy
erkélyajtó és egy ablakot látunk, előtte egy fotelt, balra a
szekrénysor, jobbra pedig az ágyam. A szoba színe pedig – rózsaszín –
gondolnád, ha fentebb nem olvastad volna, hogy nem vagyok az a
plázacica fajta.. Szóval, a színe halványlila, ami egy fokkal jobb,
mint a rózsaszín. Fekete virágokat festettem rá, ami kicsit enyhíti a
hercegnős hatást. Nem túl nagy szoba, de nekem pont elég. Az ágyam
mellett van egy kis asztal, ezen tartom a kisebb mütyürjeimet: kisebb
plüssök, egy-két ékszert és az mp4-emet, amit egy hangfalhoz szoktam
csatlakoztatni.
Ennyit a ház belsejéről. A
kertben egy szép sziklakert, kerti tó is található. Gyönyörű rózsák
nyílottak a kerítés vonalában, amíg drága kutyáink meg nem nyesték
őket. Ennek ellenére ők a világ legjobb házőrzői, ami biztos: Kyra és
Bono soha sem hagynának el úgy, mint…